Öröm, hálaadás Ombodon
Az „égi Atya zsámolyánál" Ombod buzgó református népe, a vendégekkel együtt megtöltötte a fehér-zöldben pompázó 152 éves templomát, hogy hálát adjon annak felújított belső teréért.
Vasárnap délután a 13 órakor kezdődő istentiszteleten Jobb Domokos házgazda lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, majd a 138. zsoltár szavait teológusa, Vajda Szabolcs tolmácsolta. Forró László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője a Jónás Könyve 3. részéből, valamint a 4. rész első verséből olvasta Isten szavát. Az igehirdető mindenekelőtt önvizsgálatra szólított föl, majd az Isten házának és az Úr napjának megszenteléséről szólt. Oda kell szánni mindkettőt Istennek, ahogy életünket is, küldetéstudattal. A mi küldetésünk nem más, mint Isten kegyelmének hirdetése a családban, a mindennapokban. Éljünk úgy, hogy közünk legyen egymáshoz. Figyeljünk egymásra úgy, hogy örömmel hirdetjük az evangéliumot! - buzdított a főjegyző, s az borongós idő ellenére derült tekintettel hallgatta azt a gyülekezet.
A helybéli lelkész, miután megköszönte a szolgálatot, röviden beszélt a templom történetéről, valamint annak felújításáról. A 152 éves istenhajlék 1938, 1965, és 1997 után lett ismét felfrissítve, melyért egyedül Istené a dicsőség.
Genda Árpád Szabolcs szomszéd, pettyéni lelkipásztor által játszott orgonadarabok mélyítették az alkalom áhítatosságát. Király Lajos esperes köszöntésében a szorgalom bibliai vonatkozásairól szólt, különös tekintettel a bölcsességirodalomra. Isten az Ő szeretetét úgy nyilvánítja ki felénk, hogy az álmunkban is ad eleget. Ennek bizonyítéka a templom és környékének rendbetétele. Az egyházközség nőszövetségének szolgálata közben Balog Lajos tolmácsolta Hankovszki Ilonka versét. A helyi ortodox pap köszöntője után rövid igei áldást mondott: Győrbíró Sándor kiskolcsi-, Nagy Erika sárközújlaki, Keresztúri Sándor Zsolt hiripi, Erdei Árva István szamoskóródi, Kiss József szatmárpálfalvai, Tolnai János patóházai és Rácz Ervin erdődi lelkipásztor.
Az ifjak lendületes, üdítő szolgálata azt sugallta: lesz, aki még énekelje Ombodon: „Égi Atyánk, nagy Istenünk, Hozzád repül fel énekünk, Zsámolyodnál buzgó néped/ Forró imát mond tenéked/ Halld meg erőtlen szavát./ Halld meg erőtlen szavát/ Deríts rá szebb lét hajnalát/ Nincs reményünk másban itten/ Csak tebenned örök Isten,/ Örök Isten."
